A teknősök a hüllők egyik gyors ütemben fogyatkozó csoportja, amelyre a csontos-illetve olykor bőrnemű-teknő jellemző.
A levelesteknős:
A brazil partoknál honos levelesteknősök nemegyszer 4500 km-nél is hosszabb utat tesznek meg, hogy az Ascension-szigeten rakhassák le tojásaikat.
A párducteknős :
A párducteknős trópusi vizekben él Afrika, Dél-Amerika és Ázsia partjainál.
A teknő alatt
A teknősök végtagjainak felépítése attól függ, hogy milyenfeladatot látnak el. A szárazföldi teknősöknek vaskos, pillérszerű végtagjaik vannak,a végükön lekerekített karmokkal, amelyek alátámasztják és jóval a talaj fölé emelik testüket. Az édesvízi teknősök lábujjai között feszülő úszóhártya az úszáshoz, az ujjakon lévő éles karom pedig a táplálék darabokra tépéséhez szükséges. A tengeri teknősök végtagjai úszólábbá módosultak, a tengeri élet követelményeinek megfelelően. Csak nőstényeik keresik föl évente egyszer a szárazföldet, hogy ott lerakják tojásaikat. A hímek sohasem mennek ki a partra.
Étrend és táplálkozás
Az édesvízi teknősök egész életükben megmaradnak húsevőnek (illetve mindenevőnek). Szinte mindent megesznek, amit meg tudnak fogni: vízirovart, puhatestűt, rákot, férget, halat, békát, ebihalat, sőt kígyót és vízimadárfiókát is. A döghúst sem vetik meg, jó orral szagolják ki a vízben bomlásnak indult állati tetemeket.Általában éles állkapcsukkal ragadják meg, s elülsőlábuk erős karmaival marcangolják szét áldozatukat. Némelyikük aktívan kutatja föl zsákmányát a vízben, mások lesből támadnak rá. Sokuk teknőjét moszatok növik be, s a folyó- vagy tófenékköveihez teszik hasonlatossá. Amikor arra úszik egy zsákmányállat, hirtelen kidugják a fejüket, és elkapják. |